Valaha szerettem egy pókot,
Mikor légy-alakban éltem,
Egy csinos bársonylábú pókot
Szivárvány köpenyében.
Kárörömmel falta föl a szárnyam.
Szőrszállal összekötözött.
Elgurgatott kicsinyke szalonjába
kanyargós lépcsője fölött.
Süldő pókocskák, hogy okuljanak,
darabjaimra így szedett.
Őt kísérteni jöttem szellem-alakban:
láttam, amint eszi a szívemet.
(Fordította: Borsovszky Éva)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.