És ha esett a hó s havas lett a járda,
Lapátot ragadott s a szélére hányta,
S mindig betakarta éjjel a kislányát,
akit, mert hazudott, egyszer jól eltángált.
S bére felét borravalóra költötte,
s amit nem költött el, szépen félretette.
S ha jót főzött, mindig dicsérte a nejét,
s egyszer, mert nevetett, megütötte fejét.
És egy ápolónőt bérelt az anyjának,
Kit templomba vitt el majd minden vasárnap.
S mikor betegebb lett, hangosan zokogott,
S tárcájából kétszer egy tízest kilopott.
Így örökítette meg az emlékezet:
Egyszer azt csinálta, máskor pedig emezt.
(Fordította: Borsovszky Éva)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.