A gyermek bölcsessége abban áll
Hogy azt mondja, amit lát, s amikor látja
Kezd bennem derengeni újra, hogyha
Nem mondom ki rögtön, amit látok,
Akkor másképp emlékszem rá.
Sétálgatok a gyerekekkel
Bevettek maguk közé
Most már nem kell fülelnünk egymásra
Ugyanazt a mennyei halandzsát beszéljük
Lelkünk együtt tiktakolja az időt
Újra érzek s része vagyok a belső világnak
A gyermek kis ellenőr, amikor mászik
Tapintja s megkóstolja a földet
Hempereg és totyog a tárgy felé
Cikkcakkban halad, mint a csiga
Kicselezi ügyesen a szobát.
Tanulom a gyermeki létformát
Fadarabokat szedek fel a földről
És formákat látok beléjük
Észreveszem a lilabársony méhet a virágon
S megállok, hogy halljam döngését
Bevettek maguk közé
Még ha nem himbálom is magam a sarokban
és nem gördülök le plüss hegyeken
S nem köpök, hogy szerencsém legyen,
Tanulom a gyermekek létformáját,
Érzékeim üdvösségét kaptam tőlük vissza.
(Fordította: Borsovszky Éva)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.