Hogy irigyeljük nemtörődömségük,
lábuk szoborszerű keresztjét,
a kártyák lusta pöccentését!
Mikor felállnak, elégedettek,
akárha munkától. Markukat
dörzsölik,
övük igazítják,
Megcsörgetik zsebükben az aprót, és
nyugtázzák, nejük hűséges volt,
míg ők odavoltak.
(Fordította: Borsovszky Éva)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.