Amint megláttam a lomha varjút
felröppenni egy csupasz ágról,
agyamban felködlött a kép:
túl az álmok öblén át
röpül egy hatalmas madár
messzebb, egyre messzebb,
bele a holdtalan feketeségbe,
bele az agy mélyébe, messze-messze.
(Fordította: Borsovszky Éva)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.