Érzék kell a télhez, hogy élvezd a fagyot, az ágon a hósapkás tűleveleket.   Sok évnek hidege kell, hogy vidulj a jeges borókától, a messze csillanó lucfenyőtől   a januári napban; ne hallj bánatot a szél szavában,  bút a levelek zörgésében.   Ez csak a föld hangja, hol ugyanez a szél…

  Hívd sodróját vaskos szivaroknak, Az izmosat, s szólj, halvány csészékbe Verjen fel buján remegő habot. Hadd lófráljanak a lányok habruhában Az illik nékik úgyis… és a fiúk Hozzanak virágot sárgult újságpapírba'. Véget ér majd a látszat fegyelme; Egy úr van csak: a fagylalt…