Hívd sodróját vaskos szivaroknak,
Az izmosat, s szólj, halvány csészékbe
Verjen fel buján remegő habot.
Hadd lófráljanak a lányok habruhában
Az illik nékik úgyis… és a fiúk
Hozzanak virágot sárgult újságpapírba'.
Véget ér majd a látszat fegyelme;
Egy úr van csak: a fagylalt fejedelme.
Vedd elő a fenyőfa komódból
- három üveggombja odaveszett rég -
A lepedőt, rá galambmintát hímzett
Egykor a nő, takard le szépen arcát.
Ha kilógna alóla bütykös lába
Némán s hidegen - mindenki lássa.
Hadd essen rá a lámpafény kegyelme;
Egy úr van csak: a fagylalt fejedelme.
(Fordította: Borsovszky Éva)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.