Érzék kell a télhez,
hogy élvezd a fagyot, az ágon
a hósapkás tűleveleket.
Sok évnek hidege kell,
hogy vidulj a jeges borókától,
a messze csillanó lucfenyőtől
a januári napban; ne hallj
bánatot a szél szavában,
bút a levelek zörgésében.
Ez csak a föld hangja,
hol ugyanez a szél fúj,
ugyanolyan pusztán süvít
A fülelő fülébe a hóban,
ki semmi, s nem lát semmit,
mi nincs ott, csak mi van: a semmit.
(Fordította: Borsovszky Éva)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.