Valaha szerettem egy pókot,

Mikor légy-alakban éltem,

Egy csinos bársonylábú pókot

Szivárvány köpenyében.

Kárörömmel falta föl a szárnyam.

Szőrszállal összekötözött.

Elgurgatott kicsinyke szalonjába

kanyargós lépcsője fölött.

Süldő pókocskák, hogy okuljanak,

darabjaimra így szedett.

Őt kísérteni jöttem szellem-alakban:

láttam, amint eszi a szívemet.

(Fordította: Borsovszky Éva)

Buffalo Bill

kinyúlt

ki egykor

tükörsíma-ezüst ménen

                   lovagolt

és egykéthánégyöt agyaggalambot lelőtt csakígyni

                                   istenkém

micsoda jóképű férfi volt

                   és csak azt akarom tudni

hogy tetszik szőke kék szemű fiúd

Miszter Halál

(Fordította: Borsovszky Éva)

 És ott álltak a rózsák az esőben.

Ne vágd le őket – kértem, könyörögtem.

Nem élnek már soká – mondta,

de oly gyönyörűek így,

ahogy vannak.

De hát mi is gyönyörűek voltunk egykor,

mondta, s ezzel levágta és odaadta őket

a kezembe.

 (Fordította: Borsovszky Éva)

a kórház

belső

 

udvarán hol

semmi

 

se nő salak

hever

 

benne ragyog

egy zöld

 

üveg ezer

szilánkja

(Fordította: Borsovszky Éva)

                 Megettem

                 a szilvát

                 amit a

                 mélyhűtőbe tettél

                 s amit

                 biztosan

                 reggelire raktál el magadnak

                 Bocsáss meg, kérlek

                 isteni volt

                 oly édes

                 és oly hideg

(Fordította: Borsovszky Éva)