Az esőn

            és a fényeken át

            megláttam a nagy 5-öst:

            egy vörös

            tűzoltókocsi oldalán

            aranylott

            s az haladt vele némán,

            hogy aztán csöngetve

            és vijjogva

            dübörögjön keresztül

            a sötét városon.

(Fordította: Borsovszky Éva)

Hívd sodróját vaskos szivaroknak,

Az izmosat, s szólj, halvány csészékbe

Verjen fel buján remegő habot.

Hadd lófráljanak a lányok habruhában

Az illik nékik úgyis… és a fiúk

Hozzanak virágot sárgult újságpapírba'.

Véget ér majd a látszat fegyelme;

Egy úr van csak: a fagylalt fejedelme.

Vedd elő a fenyőfa komódból

- három üveggombja odaveszett rég -

A lepedőt, rá galambmintát hímzett

Egykor a nő, takard le szépen arcát.

Ha kilógna alóla bütykös lába

Némán s hidegen - mindenki lássa.

Hadd essen rá a lámpafény kegyelme;

Egy úr van csak: a fagylalt fejedelme.

(Fordította: Borsovszky Éva)