Ha a világ bánata kivirágzik bennem
S felébredek éjjel a legkisebb zajra
S aggaszt, mi lesz majd velem s a gyermekeimmel,
megyek, leheverek ott, hol a tőkésréce lebeg
teljes pompájában a vízen, s ahol a nagy gém költ.
Belemerülök békéjébe a vadaknak,
Akik nem gyötrik életüket előre gyászos
gondolatokkal. Belemerülök az állóvíz jelenlétébe.
És érzem fejem felett a nap-vak csillagokat
mint várnak fényükkel. Egy ideig
a világ kegyelmében pihenek, és szabad vagyok.
(Fordította: Borsovszky Éva)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.