Az Omega együttes Time Robber nagylemez szövegeinek írása és fordítása

ÉLŐ OMEGA

oSntproesd813230f8áat. h5reu13f0h1ii1rh .80clgai52g5b9gf4223  

 Interjú Borsovszky Évával, a Time Robber szövegírójával

ÉLŐ OMEGA: Nagyon keveset tudunk Önről, lényegében csak annyit, amennyi az interneten itt-ott fellelhető. Meséljen kicsit Magáról! Mit tanult, mivel foglalkozott az elmúlt évtizedek alatt?

BORSOVSZKY ÉVA: Borsovszky Éva vagyok, Budapesten születtem 1955-ben, édesapám mérnök volt, édesanyám tanár. Van egy nővérem, Ágnes. Ma már egyedül élek. Van egy fiam, Dani, 31 éves tervezőgrafikus.

Magyar-angol szakon végeztem az ELTE BTK-n. Az irodalommal és a nyelvészettel világéletemben szerettem foglalkozni, korábban az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlógimnáziumba jártam, az első olyan évfolyamon, ahol két tárgyat lehetett felvenni, én természetesen angol-magyart választottam. Az osztályomba járt Békés Pál is (később ismert író lett), vele negyedikben bejutottunk magyarból az országos középiskolai tanulmányi verseny döntőjébe, én második lettem, ő harmadik. Így könnyen, a maximális 20 ponttal jutottam be a bölcsészkarra. Ott legkedvesebb tanáraim Ruttkay Kálmán, Takács Ferenc, Kodolányi Gyula és Nádasdy Ádám voltak.

Anyanyelvi angol lektorunk lett második évtől Peter Francis Doherty, ír származású tanár, akit mindannyian imádtunk, mert sok addig ismeretlen, vagy kevésbé ismert rockbandával és előadóval ismertetett meg bennünket, és az ismertekről is rengeteg új információt tudtunk meg tőle. Hatalmas élmény volt akkor, hogy a „vasfüggönyön túlról”, első kézből hallhattunk mindezekről.

Akkor még az is szinte „forradalmi” tettnek számított, hogy a Brit Nagykövetség könyvtárába jártam könyveket kölcsönözni. Ide Lukin Gábor (később Trabant együttes) vitt el először még harmadikos gimnazista koromban. Tudni kell, hogy ekkortájt még csak egy-egy idegennyelvű könyvesboltban lehetett kapni angol nyelvű –tartalmilag erősen rostált –könyveket, azokat is borsos áron. Az egyetemen első évben ki is hirdették, hogy a követségi könyvtárba tilos járni hallgatóknak, ez ideológiailag megengedhetetlen, szóval volt egy izgalmas, titkos vetülete is volt ennek. (1974-79-ig jártam a Bölcsészkarra)

Peter Doherty-vel órákon sokat elemeztünk, fordítottunk dalszövegeket (pl. Bob Dylan, Doors, Rolling Stones, The Band, Marianne Faithful stb.) Peter tágította a horizontunkat sok téren: így az irodalom, zene, képzőművészet és a kritikai gondolkodás terén is. (Peter később, 1981-ben a férjem lett, bár ez a házasság nem tartott sokáig.)

Nagy lelkesedéssel jártam Kodolányi Gyula amerikanisztika stúdiumára, ott kezdtem el verseket fordítani, főleg 20. századi amerikai költőktől. Csoporttársam volt Iván Zoltán, aki jóval később a BBC magyar osztályának tudósítója lett. Zolival az egyetem első évétől kezdve egy párt alkottunk, ő vitt el Jancsó Miklósékhoz a Rózsa utcába, ott mindig nagy társaság volt, és nem akármilyen. Zoli a Jancsó gyerekekkel együtt járt a Madách Gimnáziumba, és azt hiszem, így ismerkedtünk meg Sülyi Péterrel.

Egy másik vonal: Ági nővérem ekkor már manökenként dolgozott. Korábban sokat járt Kex-re, ismerte Doleviczényi Miklóst, Hobót, Meckyt stb. Így rajta keresztül több olyan embert megismertem, akik az ún. „nagy generáció” tagjai közé tartoztak.

ÉLŐ OMEGA: Régebben vagy akár a közelmúltban látogatta az Omega koncertjeit?

BORSOVSZKY ÉVA: Ági nővérem már az ősidőkben járt Omegára, egyszer-kétszer én is voltam, de engem inkább a Metró klubba vitt el magával. Ekkor még csak 7-8-os általános iskolás voltam (1968-69). Ez senkinek nem tűnt fel, mert már akkor végső magasságomat elértem, a koromnál idősebbnek látszottam. Igaz, néha kabátba csavarva csempésztek be a klubba. Aki járt oda, az tudja, hogy a bejutáshoz kellett tagsági, és személyi igazolvány. Tagságival rendelkező fiúk be tudtak vinni vendégként egy-egy lányt, de a személyi akkor is feltétel volt. Én 13 évesen egyikkel sem rendelkeztem, volt úgy, hogy egy egész órát is fagyoskodtam kint, mire valahogy be tudtak ügyeskedni. Ezúton is köszönöm Pethes Lászlónak, (Isten nyugosztalja, nyáron ment el) aki mindig segített bevinni.

ÉLŐ OMEGA: Hogyan került személyes kapcsolatba az Omega együttessel? Hogyan merült fel, hogy dalszöveget írjon Nekik? A dalszövegek teljes egészében az Ön munkái, vagy Sülyi Péterrel (esetleg másokkal) írta közösen?

BORSOVSZKY ÉVA: Vissza az egyetemi évekhez. Sülyi Péter keresett meg minket Zolival, hogy az Időrabló c. Omega lemezt kellene angolra fordítani, mégpedig igen sürgősen, rövid határidőre. Persze elvállaltuk, mégpedig úgy, hogy a végső lektorálást Peter Doherty, már korábban említett anyanyelvi lektorunk fogja elvégezni, hiszen mi nem vagyunk anyanyelvűek. Így is lett, egy csapatot alkotva Zoli, Sülyi Péter és én sokszor hajnalig dolgoztunk vagy Sülyi Péterék konyhájában vagy a miénkben, hogy meglegyenek a nóták. Utána csatlakozott hozzánk Peter, aki több volt, mint egyszerű lektor, sokat tett még hozzá az anyaghoz. Így meglettek határidőre a kész szövegek.

ÉLŐ OMEGA: Hogyan fogadta az együttes az elkészült szövegeket? Elsőre megfelelt mind, vagy volt, amit „visszadobtak”?

BORSOVSZKY ÉVA: Többször jártunk a próbákon is, mert a puding próbája az evés: látni-hallani kellett, hogy tudja Mecky énekelni a szövegeket. A tartalmi részeket általában elfogadták a tagok, inkább a hangzásban voltak kérések. Nagyon megmaradt, hogy kifejezett kérése volt Meckynek: sor végén ne legyen magas hangrendű magánhangzó, pl. e vagy i, legyen ott inkább á, vagy ó, azokat könnyebb kiénekelni.

Az ORI Vörösmarty téri épületében voltak a próbák, sok effektet bevetett már a banda, látvány és hangzás terén is – igen látványos volt. A ruhák is eléggé ki voltak találva, a feltűnő szerelések közül is természetesen Mecky ruhái voltak a legfeltűnőbbek, szerencsére sportos alakján csöppet sem tűntek femininnek - máson talán az lett volna a sok selyem- bársony, meg csillogó anyag.

ÉLŐ OMEGA: Miért nem került fel a neve a lemezborítóra?

BOSOVSZKY ÉVA: Amikor leadtuk az anyagot, akkor Sülyi Péter megkérdezte, hogy mit szeretnénk: részesülni később bizonyos százalékkal az eladás után, vagy most kapnánk egy adott összeget. Ha jól emlékszem, akkor ez 8000 forint volt fejenként. Lehet, hogy ez most nagyon kevésnek tűnik, de akkor édesapám egy hónapban keresett 2500 forintot mérnökként, és az elég jó pénznek számított. Zoli apukája pedig szívbetegség miatt leszázalékolt cipész volt, ő még a felét sem kereste meg ennek. Szóval így hirtelen a készpénz mellett döntöttünk, gyakorlatilag eladva a munkánkat „egy tál lencséért”.

Emlékszem, a rám eső pénzből egy egész szobányi bútort vettem magamnak, ez volt életem első nagyobb keresménye. (Igaz, hogy egyetemistaként az ösztöndíj mellett folyamatosan tanítottam angolt gyerekeknek; pl. Horgas Péter - ma már neves díszlet- és jelmeztervező - is a tanítványaim között volt.)

ÉLŐ OMEGA: Utólag nem sajnálja, hogy így történt? Azért az Omega lemezein szerepelni nem kis dicsőség, arról nem is beszélve, hogy kiváló szövegeket írt, amikre méltán lehet büszke. A Time Robber ráadásul az Omega nemzetközi karrierjének a csúcsát jelenti, milliós nagyságrendű eladott példánnyal, amiben – a világszínvonalú zenén és hangszerelésen túl – a szövegeknek is elvitathatatlan érdemük van.

BORSOVSZKY ÉVA: Mai fejemmel bizony buta választás volt, de hát késő bánat, ebgondolat. Akkor még 21 évesen, másodéves egyetemistaként, nem a pénzügyi készségeim voltak a legfejlettebbek, hogy finoman fogalmazzak. Így a nevünk nyilvánvalóan jogi megfontolásból nem kerülhetett fel a borítóra.

ÉLŐ OMEGA: A sikerre való tekintettel nem merült fel, hogy a továbbiakban is együttműködjenek?

BORSOVSZKY ÉVA: Nem emlékszem, hogy felmerült volna ez a lehetőség, pedig elégedett volt mindenki az eredménnyel. Az Omega lemez után nemsokára megkeresett minket a Generál is, akik hallottak a munkánkról, és felkértek minket, hogy fordítsuk le a Zenegép c. lemezüket angolra, amit a lengyel piacra akartak kivinni. Akkor Charlie volt a frontemberük, Találkoztunk is velük párszor, és meg is csináltuk a lemez fordítását. Emlékeim szerint egész jól sikerült, ugyanez a felállás volt: Zoli, Peter és én dolgoztunk az angol szövegeken. Mintha ott már jogdíjat kértünk volna, de nem jött be a lemez, úgyhogy még annyit sem kaptunk, mint az Omega lemezért, de ez már örökre a múlt ködébe vész. Sajnos sem Zolit, sem Petert nem tudom már megkérdezni, mindketten meghaltak. Sokat költöztem azóta, egy darabig –emlékszem –őrizgettem a fordításokat, de a sokadik költözés után már szőrén-szálán eltűntek.

Akkoriban még kevesen foglalkoztak a dalszövegek angolra fordításával, még nem volt sok anyanyelvi sem az országban, csak később, a rendszerváltás után változott meg a helyzet. Tudtommal Ambrózy István, Törkenczy Miklós, Bárány Ferenc foglalkoztak még rajtunk kívül dalszöveg-fordítással, ismertük is jól egymást, egy társaságba jártunk. Bárány Ferenc maradt közülünk ezen a vonalon, és profiként számos musical szövegét fordította/fordítja le kiválóan.

ÉLŐ OMEGA: Pontosan mely dalok/album(ok) szövegeit írta Ön? Legjobb tudomásunk szerint az Időrabló (Time Robber) angol nyelvű szövegeit köszönhetjük Önnek, azonban van még néhány más olyan angol nyelvű dal, aminek a szerzője kérdéses. Az Időrabló előtti angol nyelvű albumok szövegei közt van némi kavarodás, egy részüket Hajnal István írta, másokat Sülyi Péter, de nem tisztázott, hogy valóban mind Neki köszönhető-e, vagy már azok között is volt, amiket Ön írt. Ugyancsak homály fedi a Skyrover és a Gammapolis angol nyelvű szövegeinek szerzőjét.

BORSOVSZKY ÉVA: Mi csak a Time Robber-t fordítottuk/írtuk, a többiről sajnos semmit nem tudok.

Az interjú kedvéért – és persze kíváncsiságból is – összegyűjtöttem az internetről az angol szövegeket, szerencsére mind fent volt, továbbá a magyar szövegeket, és összevetettem őket.

Érdekes és meglepő időutazás volt számomra, sok olyasmi előjött, amiről már azt hittem, elfelejtettem.

Én pl. 8 szövegre emlékszem, az Időrabló lemezen pedig 7 darab van. Elképzelhető, hogy egy kimaradt a végső válogatásban. A pénzt is szövegenként kaptuk, a 8000 forint is azt támasztja alá, hogy 8 szöveggel dolgoztunk. Sülyi Pétert és Elefántékat kellene megkérdezni, mi maradt ki végül.

Az Időrabló, a Könyvelő álma, az Éjféli koncert már teljesen készen állt fordításra, ez látszik a fordításokon is, és így is emlékszem. A Nélküled és a Névtelen utazó is nagyjából megvolt, de a címben is és a szövegben is vannak kisebb eltérések. Ami egészen biztosan nem volt meg még, az a Napot hoztam, csillagot és az Ablakok – ehelyett van a House of Cards Part I és Part II. Egy érzés, hangulat és elgondolás volt csupán: az első rész a melankolikus, az eltékozolt időről és elmulasztott lehetőségekről szóljon, a második, ennek ellenpontjaként, egy pozitív kicsengésű lezárás legyen. A két magyar változat teljesen más lett, és nem is függenek így össze.

ÉLŐ OMEGA: Az elmúlt években különböző visszaemlékezések során Hobo elmondta, hogy annak idején egy teljes nagylemeznyi szöveget írt az Omegának Bunker címmel. A szöveget angolra is lefordították, és megküldték a külföldi kiadónak, akinek nagyon tetszett a teljes anyag. Fordítóként Önt nevezte meg. Hobo elmondta azt is, hogy itthon a szövegek nagyon nem tetszettek Erdős Péternek, és így az egész lemez a kukába került, Hobonak sincsenek meg a szövegek. Hogyan emlékszik erre, esetleg megvannak-e Önnek akár a magyar, akár az angol nyelvű szövegek?

BORSOVSZKY ÉVA: Úgy emlékszem, az nem volt végleges fordítás, csak nyersfordítás, és mint ilyet, nem is kísértem figyelemmel. Csak annyit tudok, hogy nem lett belőle semmi, hogy miért, azt sem tudtam.

ÉLŐ OMEGA: A későbbiekben, illetve napjainkban megmaradt a kapcsolata az Omegával és annak tagjaival, illetve Sülyi Péterrel?

BORSOVSZKY ÉVA: Nem maradtunk kapcsolatban, sem Sülyi Péterrel, sem az Omegásokkal. Néha Benkő Lacival még összefutottam véletlenül itt-ott; a fiával, Balázssal dolgoztam egy időben egy műsorban, a Magyar Televízió AKT kulturális híradójában voltunk szerkesztő-riporterek mindketten.

Több együttesnek is írtam pár számot, legutoljára az unokaöcsém, Borsowski Dávid kért meg, hogy írjak a Wannabee együttesének szöveget. Írtam is, de szerinte „túl költői és túl intellektuális” lett, így azután inkább csak a már megírt szövegeiket néztem át.

Korábban sok dalszöveget fordítottam, például Hobónak a Doors szövegek nyersfordítását csináltam, amit azután ő továbbírt és finomhangolt. Hobóval egy időben elég sokat találkoztunk, egy kedves barátom, Sövény Zoltán révén. Akkoriban sok mindenki kért tőlem nyersfordítást, annyit csináltam, hogy mindre már nem is emlékszem. Egyedül Hobó volt az, aki név szerint megemlített engem többször is, amit innen is köszönök neki. Mások csak „egy kedves ismerősöm”, „egy barátom” vagy „egy lány a bölcsészkarról”-ként hivatkoztak rám. Egy „honorable mention”-t, azaz név szerinti megemlítés azért jól esne, még így ennyi idő után is. Különösen annak örülnék, ha Iván Zoltán és Peter Francis Doherty neve megjelenne.

A fordítói munkásságomban van több színdarab-fordítás is; Szeredás András dramaturg kért fel pl. Edward Albee Három magas nő, és David Berry Augusztusi Bálnák c. darabjainak fordítására. A Boka Gábor-féle Lopótök színtársulat számára is fordítottam anyagokat. (Az interneten pedig nagyjából megtalálhatók azok a könyvek, amiket még fordítottam, ezeket nem is írom ide.)

Most, hogy már nyugdíjas vagyok, lett csak időm arra, hogy elővegyem és leporoljam sok félbehagyott írásomat, fordításomat. Nem is gondoltam volna, hogy 45 év alatt ennyi mindent csináltam, amit azután félbehagytam, és azóta is az íróasztal fiókjában hányódik. Ezért mostanában leginkább azzal foglalkozom, hogy ezeket befejezzem és eljuttassam olyan fázisba, hogy nyomtatásban olvashatók legyenek.

Köszönöm a lehetőséget, hogy ezeket elmondhattam, megírhattam, mielőtt még a hamut is mamunak mondom. Külön köszönöm Elefántnak és Sülyi Péternek, hogy lehetőséget

adtak rá.Tinódival szólva, „az mi keveset írtam, igazat írtam”. Ha valami kimaradt volna, azt tudjuk be az azóta elmúlt 45 évnek.

KÖSZÖNJÜK AZ INTERJÚT!

**********************************************************************

Képünkön Borsovszky Éva napjainkban a Time Robber lemezzel

A Wikipédiából: 

A Time Robber az Omega 7: Időrabló című albumának angol nyelvű változata. A magyar lemezhez képest teljesen külön vették fel, így hangzásában, hangszerelésében helyenként eltér. Világszerte 1,5 millió példányban adták el, ezzel minden idők legsikeresebb magyar előadó által készített lemeze. Az NSZK-ban aranylemez lett.