A szádból dőlt a whisky-gőz,       Velem forgott a tér.       Most apa s fia keringőz,       félre mind, aki él!         És jártuk míg a serpenyők       a polcról le nem estek,       Csak mama izgult, gyenge nő,       míg forogtak a testek.         A kéz, mely csuklóm fogta…

Valaha szerettem egy pókot, Mikor légy-alakban éltem, Egy csinos bársonylábú pókot Szivárvány köpenyében. Kárörömmel falta föl a szárnyam. Szőrszállal összekötözött. Elgurgatott kicsinyke szalonjába kanyargós lépcsője fölött. Süldő pókocskák, hogy okuljanak, darabjaimra így szedett. Őt…

   És ott álltak a rózsák az esőben. Ne vágd le őket – kértem, könyörögtem. Nem élnek már soká – mondta, de oly gyönyörűek így, ahogy vannak. De hát mi is gyönyörűek voltunk egykor, mondta, s ezzel levágta és odaadta őket a kezembe.        (Fordította: Borsovszky Éva)

  Hívd sodróját vaskos szivaroknak, Az izmosat, s szólj, halvány csészékbe Verjen fel buján remegő habot. Hadd lófráljanak a lányok habruhában Az illik nékik úgyis… és a fiúk Hozzanak virágot sárgult újságpapírba'. Véget ér majd a látszat fegyelme; Egy úr van csak: a fagylalt…